Zentai Gimázium

Az algimnázium 1876-ban kezdte meg működését a polgári iskola épületében az akkori Árpád és Deák utca sarkán. Ebben az épületben azonban tóvább működött a polgári iskola két leányosztálya is. Évek múltával, ahogy a gimnázium egyre erőteljesebben fejlesztette tanszergyűjteményét, könyvtárát és múzeumát, úgy vált az épület egyre szűkebbé a két tanintézmény számára.Az Iskolaszék kezdeményezte a községi iskolaépületek szaporítását és a meglévők bővítését, majd később a képviselő-testület is elfogadta ezen javaslatokat. A gimnáziumi épület tervrajzának elkészítésével az iskola igazgatóját Kuthy József építészmérnököt bízták meg , aki azt 1883 augusztusában nyújtotta be a Városi Tanácshoz. 1884 júliusában megkezdődtek a munkálatok. Az alapfalak a talaj vizenyőssége miatt a tervezettnél mélyebbre, általában 2,50 méternyire kerültek. A munkálatok az alapok biztosítása után oly gyorsan haladtak, hogy a nyár folyamán a falakat teljesen felhúzták, és szeptemberben már a tetőtlécezték. A teljesen elkészült épületbe 1885. április 27-én kezdődött meg a beköltözés, ami szintén rövid idő alatt végbement, április 30 -án az új épületben a tanítás is megkezdődött. A gimnázium új épületének telke 4780 m²-t foglalt el. Maga az épület az utcai fronton egy-, az udvari szárnyban (amely az utcai fronthoz „T” alakban csatlakozott) félemeletes volt. Az utcai frontra nézett az épület 15 ablaktengelye és 2 szárnybejárata. Ennek hossza 41,38 — a félemeleti szárnyé pedig 24,50 méter volt. A folyosókon kívül az épület 16 tágas helyiséggel rendelkezett, amelyekhez az udvarban az 1260 négyzetméteres tornaterem csatlakozott. A földszinti részen a hivatalos helyiségek és a hivatalnoki lakások kaptak helyet. A zentai csata kétszázadik évfordulóján, 1897 szeptemberében megnyílt a gimnázium ötödik osztálya, majd a következ ő években fokozatosan a magasabb osztályok. A XX. század fordulóján Zentának már teljes főgimnáziuma volt. A gimnáziumi tanulók számának szaporodása nemcsak a környező városokból és falvakból idesereglő diákoknak volt köszönhető, hanem annak az igénynek is , hogy egyre több gazda szerette volna taníttatni a gyermekét. A megnövekedett szükségletnek megfelelően a város arra kötelezte magát, hogy a gimnázium épületét kibővíti, vagy teljesen új épületet emel. A városi képviselő-testület 1900. október 22-én határozatot hozott, hogy az 1884-ben emelt algimnázium egyemeletes épületére még egy emeletet építtet, végül mégis olyan megoldás született, hogy a régi gimnázium és a mellette lévő telken folynak majd az új főgimnázium épület munkálatai. Az átalakítási terveket a zentai mérnöki hivatal új főmérnöke, Berzenczey Domokos és Szabó Mátyás városi építőmester készítette el. A tervezéssel az új főgimnázium az 1884-bn épült algimnázium és a mellette lévő telken készült új rész összeépítésével lett egységes épület. Úgy tervezték meg, hogy a régi épületből kiindulva és azt a keleti oldalon a Tisza felé kibővítve egy egységes, „U” alaprajzú tömböt hozzanak létre. Ez a terv teljes egészében megvalósult. Az utcai front a korábbi 41,38 méterrel szemben most 74,89 méterre növekedett, a korábbi klasszicista homlokzatot pedig az új stílus, a szecesszió váltotta fel. Jellemzője a falfelületekben úsztatott vonalas díszítés: pilasztereit vízszintes hullámvonalak tagolják, és színezéssel választódnak el az alapfalfestésttől úgy, hogy az emeleti részen a homlokzati mezőkbe átfolynak. Külön érdekességnek számít a régi épület meghagyott egyenes vonalú öveinek és a magyaros szecesszió kacskaringós vonalainak egymásra vetítése. Az épület terve, tantermeinek és berendezéseinek fényképei eljutottak a londoni Earls Courtban 1908-ban megtartott kiállításra, ahol megkapta az aranyéremnek megfelelő “ diploma d’ honneurt”. Forrás: Zenta építészete, Valkay Zoltán A zentai gimnázium száz éve ( 1876-1976), Dobos János